Elérkezett a vasárnap, és kis csapatunk reggel 8-kor már a vízparton kémlelte, kutatta a legígéretesebbnek ígérkező helyeket.

A Mester már előző napon interneten igyekezett a tó aljáról felderítő képekre és tudásra szert tenni, ami úgy-ahogy sikerült is neki. Feltérképezte, hogy hol vannak sekélyebb és mélyebb részek, úgynevezett "törések". 

Legnagyobb meglepetésünkre az általa kinézett helyeken nem ült még senki, ezért ott le is táboroztunk. Felszereltük a botokat, és megkezdődött a peca. Dávid és én különféle alapozó etetést kezdtünk a vízbe dobálni, két vendéghorgászunk, Zoltán és Ádám pedig meghorgászni igyekezett az etetéseink környékét.

Dávid a "büdös" halas-kagylós-fokhagymás ízesítésű eteőanyagot és durván erjesztett kukoricát kevert össze, és ezt az elegyet használta etetőanyagnak, míg én édes, epres etetőanyagot és magmixet kevertem egy kis mézes ragasztóanyaggal és erdei gyümölcsös aromával.

Ádám Dáviddal tartott Zoltán pedig velem, már ami az etetőanyag használatot illeti.

Mielőtt a nap eredményességére rátérnék, fontos megemlíteni, hogy eléggé kellemetlen "húsba tépő" szellőcske lengedezett úgy kb. 45-55 km/h-val, ami kihatással volt a horgászkedvünkre... és sajnos a sikerességünket is megpecsételte, ugyanis a vasárnapig tartó kellemes, jó időnek ekkorra végeszakadt. Hirtelen hűlt le a levegő, ami nem volt túl jó Ómen a pecára nézve. A teljesítményünk, hát, hogy is mondjam, igencsak alul múlta a várakozásainkat ( "Halott nap volt." ). Összesen kettő, az az 2 db halacska akadt horogra egész nap. Mind a kettő Zoltán úr botját görbítette, abból az egyik kis keszeg volt, ami sikertelenségünk és kínlódásunk miatt csalihalként végezte be pályafutását, a másik halacska viszont egy igen csak szépnek mondható majdnem 6 kg-ot nyomó pontyocska volt.

Összegezve a napot: mégsem maradtunk hal nélkül. A hangulat végig kitűnő volt, no nem az időnek és a rengeteg kapásnak, inkább csak a kellemesen erős, házi főzésű, eleki pálinkánknak köszönhetően. :) 

Görbüljön!