A "botrabló" ponty

Üdvözlet!

 

Ez a story az első Joker tavi kiruccanásunk alkalmával esett meg velünk. Ez volt az első pecázásom, és mivel a Mester volt olyan szíves és kölcsönadott a felszereléséből két botot, így én is "aktívan" részt tudtam venni az igazi horgász élmény megélésében. Ezelőtt a nap előtt is volt már pecában részem, de nem mondható számottevőnek a rég múlt idők szürke ködjébe burkolódzó tapasztalat, amit az orosházi bányatavakra történő "kiszökéssel" szereztem (erről régi cimborám Zsolti többet tudna mesélni, akinek ezúton is gratulálok gyermeke születéséhez!). 

 

No, de térjünk is vissza a Joker Horgásztóra...

A tavat egyikünk sem ismerte, és így utólag visszagondolva, ez nem is baj. Annyi infónk volt, amennyit Dávid a neten keresgélve fel tudott csipegetni. Egy biztos volt, hogy a tóban van hal, de hogy azt hogyan fogjuk kifogni, nekem még sejtelmem sem volt, annyit tudtam, hogy lesz botom, meg csalim, a biztonság kedvéért vittem sört is -Így már nagy baj nem lehet! Amikor kiértünk a tóhoz, a nagy "öreggel" körbejártuk és ki is szemeltünk magunknak egy sarki helyet a tó M0-ás felöli szegletében. Nekiláttunk kipakolni, majd felfeszíteni egy alumínium dobozos söröcske nyitófülét. Amíg a kellemesen hűs söröcskét majszolgattuk, Dávid elmagyarázta nagyvonalakban, hogy mi is fog történni velünk itt a tó partján, majd nekilátott gondosan felszerelni a műszereket. Mind a 4 "fegyvert" neki kellett összerakni, mivel nekem tényleg semmi fogalmam nem volt arról, hogy mit hogyan kell fogni, mit hova kell tenni, a csomók megkötéséről már nem is beszélve. Inkább feszítettem még egy sört... 

 

Dávid elkészült a "motyó" összeaplikálásával, és megmutatta, hogyan kell bedobni a csalit a vízbe. Utána próbáltam, és elsőre sikerült is bejuttatnom jó messzire a parttól, mármint a horgot meg a rá tűzött csalit és a szétpattanó damilra gondosan felhelyezett etetőkosarat... Ismét egy kis szerelés következett.

Egész nap borús és esős időnk volt, egy kis széllel megtámogatva, csak, hogy kellően jól érezzük magunkat (itt meg kell jegyeznem, hogy ez a sztori 2013 májusban látott "napvilágot"). Remélem az alábbi kép helyettem is érzékelteti a nem éppen optimális mikroklímánkat.

Az eső ellenére sem ment el a kedvem a hőn áhított zsákmány "levadászásától". Sőt, a kedvemet igen meghozta az első kapás, ami akadt (kb. 3-3,5 óra várakozás után), így sikerült a partra segítenem egy kis kárászt. Majd a Mester botja is akad, szintén egy kárásszal. Ekkor úgy gondoltam, hogy végre beindulnak a halak, de tévedtem, újabb órák eltelte után sem történt semmi említésre méltó, még egy apró, pici mozdításunk sem volt. Nem akartam még feladni, mert szerettem volna egy nagy halat fogni (ami legalább 1 kg-ot nyom, az már nekem óriási hal lett volna). 

 

Amíg várakoztunk, Dávid összeszerelte újonnan vásárolt botját, hogy kipróbálja, mert a babonája szerint - " Új motyó, biztos fogás!" - szeretett volna pontyot fogni...

... és IGEN, a babona most is működött, őrült visításba kezdett a Mester elektromos kapásjelzője 2 másodpercre, és mire odafordult a bothoz, az már a tó közepe felé haladt nem kis sebességgel. Szerencséje volt, hogy a könnyű bottest lebegett a víz tetején, ezért hatalmas lélekjelenlétével kihúzta a még bent lévő botját a vízből, és megkísérelte keresztbe vágni a lebegő botot. Ez a második próbálkozásra sikerült is neki. Majd hosszú percekig fárasztotta az új botját és az új bot végén kapálódzó halat. Kb. 15 perces küzdés után sikerült olyannyira partközelbe húzni a botot, hogy be tudtam nyúlni érte, és addig megtartani amíg a mentésre szolgáló eszközt le tudta kötni róla, majd átadtam a szerszámot. Nagy meglepetésünkre még mindig a horog szúrós végén fickándozott a hal. Dávid szépen partközelbe húzta, és folyamatosan "halk" instrukciókkal magyarázta el a merítőháló használatát a "NE! NE EMELD!" buzdító szavak, gyors ismételgetésével. Nagyon jól sikerült evvel megtanítania engem a merítőháló használatára, mert sikerült a halacskát a szárazföldre segíteni.

A Halacska méreteit meghazudtolóan, erőszakosan és nagy erővel küzdött az életérért, nem tudta, hogy horogszabadítás és fertőtlenítés után úgyis visszaengedjük őt, megszokott nedves környezetébe.

 

Amint az a későbbiek folyamán kiderült, beszélgetvén a többi sporttárssal, ezen a tavon nem ritka, hogy figyelmetlen horgászok bot nélkül térnek haza a napi pecából.

 

Görbüljön!

 

-Krisz-